H.Gábor Erzsébet
Madárfa
Madármag vajúdta, madárfa lánya,
szivárványszárnyain repülni vágyna,
gyökeres hazában örök a rabság,
farácsos létében gallyak a csapdák.
Elfásult madárhang bánatot hordoz -
szabadságdal nélkül ki lenne boldog?
S minek a szárnya, ha sohasem szállhat?
Évgyűrűk gyűlnek, s a csoda csak várat.
Miénk a madárlét, s nem élünk véle,
pedig az utunknak siet a vége.
Furcsa egy sors ez - s mily, gyáva az ember!
Szárnyakat növeszt, de repülni nem mer!
2014.07.31.