Szomjasan illatod iszom,
míg arcod tenyerembe nyugszik,
lelked egy csodát szorongat bizony ...
és szívével szeretni buzdít.
Magam felé fordítom fejed,
a közeledés égeti szemünk,
hallom, ahogy suttogsz nekem:
Vágyom utánad, utána megyünk.
Nem tudom, ha megérted asszony, ki vagy,
mily nagyságot hordoz a szíved,
kérlek mondd el nekem vágyad, hallhassalak,
hogy a pillanatok rügyként hassanak.
Így virágozzék belőlük az öröklét a gyarlóságnak,
tisztán, világosan, ám megfelelőképp a valóságnak.