Boldog szerelem, mit eddig nem ismertem,
bíborvörös ősszel még is megérkezett.
Csodálatos érzéseit balzsamként hozta,
vérző szívemet szerelemmel gyógyította.
Meggyötört lelkem csak várt és remélt,
félt el hinni, de mégis igaz, egy kinccsel felért.
Féltem az érzésektől, mert valamikor megcsaltak,
pedig szerettem, még is elhagytak.
Én tenger mélyén kagylóként hordtam kincsemet,
Te életembe léptél, feltártam vérző szívemet.
Általad jött el a fény a bíborvörös ősszel,
nem szorítja már torkom az érzéseimtől való félelem.
Ez a csodás igazgyöngy én vagyok, mely a napfényre
került, szerelmed tüzétől testem fel hevült.
Ölelj két karoddal, s ha igazán szeretsz,
törékeny kis életemet meg kell védened.
Óvjál minden bajtól vágyaid tüzével,
vigyázzál rám édes két karod erejével.
Tápláld a szívem bizalommal, szerelemmel,
így érted fogok fényleni egész életemben.