Nem látok semmit sem
úgy érzem teljesen elveszem.
Néma könnyeim a padlót súrolják,
lehet hogy amióta itt állok
már maguktól fel is mosták.
Keresnélek, de nem talállak
s félek, hogy nem is foglak.
Kezem ernyedten magam elé teszem,
remegve csuklok össze hirtelen.
Alig kapok levegőt nem is látok,
ám felém hajolva valakit mégis megpillantok.
Ajkával közelít felém
szótlan akár a síri csend
mely a markában tart mind a kettőnket.
Ajka ajkamat érinti,
éreztem hogy ez lesz a vég,
hisz nagyon távolról meghallottam egy bizonyos zenét,
és a csók is igazi áruló volt.
Eljöttem érted súgta fülembe a halál
én pedig tárt karokkal vártam már.