Naplemente
A nyári alkonyatban még
áttetszően dereng a táj,
a pihenő természetben
az élet kertje csupa báj.
Méregzöld,dús pázsit prémje
dunyha fáradt talpam alatt,
lépnem kéne-valami visszatart.
Nézd-ott a végtelen horizonton
az aranyló sugarak,
a magukba nyelt fénytől
a felhők már szinte izzanak.
korallvörösre,indigólilára
színezve a kék eget,
meleg simogatással mindent
narancsszínre festenek.
A vérvörös napkorong,mint ki
megsebezte magát szirteken,
vére a völgybe csorgott,
majd a tóba süllyedt csendesen.
egész lényem betöltötte,
elbűvölt a naplemente.
fava