Szembenézés
Gondolataimmal ismét szembenézek,
Nagy őszinteséggel, vele elbeszélek,
Kérlek, figyelmeztess: hol kell még jót tennem?
Esetleg netán-tán, bocsánatot kérnem.
Bár erre ügyeltem, soha nem szégyelltem,
Ha bántottam szóval, rögtön helyre-tettem,
Mindig igyekeztem a jó úton járni,
Ahogy képes voltam, parancsot tartani.
Ne maradjon semmi elintézetlenül,
Elszámolásunknál, minden tett kiderül,
Egyedül nincs erőm, keskeny úton járni,
Maradék időmben Uram segíts várni.
Hát azokkal mi lesz, kik mindig támadnak?
Bűnbánatuk nélkül, folyton csak ártanak!
Tetézik haraggal, gyűlölködésükkel,
Ezeket szeretni? Az eszem nem ment el!
Ó, de messze vagyok a megtisztulástól,
Ennyi tellett tőlem, a földi pokolból!
Uram, fejem szegem, kérem bocsánatod,
Teremtő jó Atyám, csak Te oldozhatod!
Budapest, 2014. augusztus 7.