Zúg a határ a távolban, kavarog a por,
Aratják a búzát, dől a kalász sokadszor,
Dől a kalász, hullámzik a kombájn alatt,
Mögötte szőke, kócos szalmatenger maradt.
Zúg a malom, csiszolják a föld aranyát,
Addig őrlik, míg ki nem adja féltett titkát,
S hófehér lelkiismerettel, hősi halált hal.
Emlékeiben ott ragadt egy ősi aratódal.
Sej búzatábla, pipacs nőtt a szélére,
Gyere babám, jussunk el a végére,
Lekaszálom egy csókért a pipacsot,
Amit néked egy fehér galamb otthagyott.
Zúgott a határ, zúgott a malom,
Új kenyértészta szuszog a pék asztalon,
Főnixmadárként születik majd újra,
Ünnepség készül augusztus húszra.