Az éj sötétje szétszakad,
harsány-sárgán kél a Nap.
Égre lobban fel a fény,
ablakot tár a remény.
Szép álmokat kergetek,
pillám ébred, megremeg.
Tóba ér az égi kék,
nyár illatot hoz a szél.
Nyújtózik a két karom,
elfeledem bánatom.
Újra bizserget a lét,
lám az élet mégis szép.