Albert Ferenc
Augusztus
/Kenyér hava/
Egy róna szülte délibáb
lebeg messze a pusztában;
tikkadt gulya oltja szomját,
s kérődzni kezd úgy déltájban.
Hórihorgas gémű kútnál
falatoz szűrén a gulyás.
Malom foglya lett a búza,
hengerek között őrlődik;
finomlisztként csak kihúzza,
míg zsákruhában megszökik.
Kenyér lesz belőle, omlós,
haja arany és ropogós.
Szent Istvánnak ünnepére
átöleli színes szalag;
fehér asztal legszebb éke
piros, fehér, zöldben hallgat.
Áldott legyen minden morzsa,
és az Úr, ki ezt megadta.
Lassan vége lesz a nyárnak,
érik dolognak gyümölcse;
ami kedves szemnek, szájnak,
azt babusgatja föld öle.
Kenyér hava így köszön el,
s hamarján a szüret jön el.