Tenger hangját hallom a szélben,
emlékek szállnak egy percre felém,
hullámok hátán delfinek úsznak,
ezüst hátukon játszik a fény.
Szikla-magasból nézem a tájat,
itt azúrnál is kékebb a kék,
ember szebb látványt nem kívánhat,
egybeolvad a tenger és az ég.
Az öbölben a dagály árad,
lábam alatt tajtékzik a víz,
el nem feledhet aki láthat,
a szépséges Adria vissza hív.