Hirtelen fejét adta a poétaságra,
vers-lábakkal perdült táncra.
Tolla hegyes volt, mint a tőr,
bökdöste a papírt az amatőr.
Csacsorászott fülébe a múzsa,
de fals hangon szólt a furulya.
Addig fényesítgette a szavakat,
míg az versszerűvé dagadt.
Emlékezzetek a fűzfapoétára,
ki nyomot hagyott a sivatag homokjába.