Szomjúság 2.
Írta: lambrozett Dátum: Szeptember 20 2014 00:04:00
V
Hullám-hattyúk közé ültetem szívem,
hadd emlékezzen, milyen is a Kacaj -
mikor a látás könnyekkel küzd, hajaj!
s öröm folyik az arcon patak-sínen.
Teljes hír
Cserepes-ajkú lelkem nagyot sóhajt
életvíz híján bágyadtan néz hátra -
a tájon pásztáz, hol erőt találna
de az néptelen, mint ez éji tópart.
Hullám-hattyúk közé ültetem szívem,
hadd emlékezzen, milyen is a Kacaj -
mikor a látás könnyekkel küzd, hajaj!
s öröm folyik az arcon patak-sínen.
Szárnyalni kellene. Tollak hullóban.
Az Ég is összement, nyomasztóan szűk -
ólommá vált bennem a számtalan nyűg,
szállhat-e az, ki esetlen és sótlan?
Magasban járni a sugárzók tudnak,
nem a csalódottak, ábránd-mentesek -
Jövőm lánya éjszín kútban hentereg,
vágy-neműjén az álmok megfakultak.
Elkerüljük egymást. Jövendő és én.
Egyik inni kér, míg a másik telve. -
Vonzóbb talán az együgyű, a szende
ki kevésbé vál' szomjassá a végén.
(kéne egy jó főcím, ez maradna az "al", javaslatokat várok :) )