A harc
Írta: Raf Dátum: Február 15 2008 17:13:55
A kalitkából kijutva örvendek,
Bontom már angyalszárnyam.
C
Teljes hír
Olyan voltam, mint a többiek
Szûk látókörû és bezárt.
De most már csak nevetek
Mert én összetörtem a zárat.
Ami fogva tartott, könyörtelenül
Szenvedtem és éheztem a jót.
De én csak küzdöttem és véletlenül
Összetörtem. Kitûztem a gyõzelmi zászlót.
A kalitkából kijutva örvendek,
Bontom már angyalszárnyam.
Mert várnak a fellegek,
A szabadság volt minden vágyam.
És íme lásd szabadon, szállok
Magasra, magasra fel az égre.
Hol már szabad barátaim várnak
Találkozunk végre.
És ha majdan elegen leszünk,
Mi, kik letéptük láncainkat,
Majd egy hatalmas csatát indítunk
És mi, a menyei harcosok megnyerjük csatánkat.
Akkor majd fürdünk az örömfényben
Nem lesznek rácsok, sem falak.
Csak szeretet és boldogság lesz szívünkben.
Szabadok leszünk és boldogok.
Szabadon szárnyalunk majd együtt a kék égen
Újra, megint úgy, mint régen.