Intelem
Írta: Tru Dátum: Február 15 2008 17:37:30
Talán õrületbe kergetlek,
de nem szabadulhatsz tõlem meg.
C
Teljes hír
Gyermekként úgy gondoltad
a világ jó,
s benne minden helyénvaló.
Ösztönbõl éltél,
nem figyeltél rám,
mikor sárral dobáltad pajtásod
az utcán.
Én segítelek, vedd észre!
ne nézz úgy, mint ellenségre...
Aztán eltelt pár év,
hangom edzettebb lett,
s bizony üvöltözöm,
ha nem tetszik a tett.
Azért, hogy halld végre meg!
(Kérlek...)
Én segítelek, vedd észre!
ne nézz úgy, mint ellenségre...
Talán õrületbe kergetlek,
de nem szabadulhatsz tõlem meg.
Nem lehet!
(Értsd meg...)
Én segítelek, vedd észre!
ne nézz úgy, mint ellenségre...
Zakatolok, lüktetek benned,
míg kõfejed meg nem emeled,
s át nem gondolod tetted, terved.
(Hát tedd meg....)
Én segítelek, vedd észre!
ne nézz úgy, mint ellenségre...
S íme panaszom:tessék vedd!
Bánt, hogy e testet mérgezed!
Ezzel engem betegítesz meg,
Így utóljára mondom:Ne tedd!
(Hogy mi lesz? Nézheted...)
Én segítelek, vedd észre!
ne nézz úgy, mint ellenségre...
Látom tisztul már a kép fejedben...
Ne köszönd!A dolgom végzem.
S ne zavarjon,
hogy most e szavakat mondom,
Örülj neki, hogy hallod hangom.
Mert ha nem lenne e furcsa zaj,
na akkor lenne nagy a baj!
(szükséges a halk moraj...)
Én segítelek, vedd észre!
ne nézz úgy, mint ellenségre...
Mert ha én meghalok?
Igaz, nem lesz semmi,
de te megszûnsz ember lenni...
(ne akard ezt tenni...)
Én segítelek, vedd észre!
ne nézz úgy, mint ellenségre...
Jól gondold hát meg,
mit most mondtam neked,
mert nem sokáig bírom veled...
Üdv: A Lelkiismeret