Hamvadó Prométeuszok...
Írta: barnaby Dátum: Szeptember 23 2014 00:01:00
V
Sodort a végzet ember-isten árnya
nemtelen idő tágult, s nyílt a tér.
Serkent a rendszer, csurgott új irányba
csalogatta barbár hordák rendjét.
Teljes hír
Sodort a végzet ember-isten árnya
nemtelen idő tágult, s nyílt a tér.
Serkent a rendszer, csurgott új irányba
csalogatta barbár hordák rendjét.
Ám, a káosz éber őre visszatért,
galambszívűeket taposni a sárba...
Zokogásuk szinte ma is hallom.
Tiprott lelkek telve jajjal-bajjal.
Vétkeznél? Várj, ha a bűnös mammon
vezérel és fogva tart haraggal!
Szabad lehetsz, csak a test a börtön.
( "szemezni"a Nappal múló ősi ösztön?)
Lopni lángot láncos óriástól,
hőssé válni, kőbe vésni árny-időt.
S,ha beléd vájnak hosszú-léptű karmok
szakad a bőr és hús lerántva lóg,
egy zord mosoly; ti lélekvesztő barmok,
egy világban, egy csak aki győz!
Ácsolnak majd sok kinyúló keresztet
megfeszítve minden vágy, remény.
Bűnök, súllyal mind pokolra vesznek,
szilárd hittel szeretnek, születnek
elsorvadt álmok, mint színes lányregény!
Nap kialszik, elbujdokol a fény.
Majd eljő értük szárnyain az Angyal,
senki fiát így még nem szerettek.
Magához ölel, s könnyekkel marasztal.
Térdre hullnak ők, ajkukon panasz-dal,
s elkárhozik millió eretnek.
Lángra gyúlnak reszkető keresztek...