Az éj Nélküled
Írta: novak0411 Dátum: Szeptember 26 2014 09:06:41
H
Csillagjaival már betakar az est,
de gondolataimban még ott lebegsz,
s gyűrött vánkosom míg magamhoz szorítom,
Hold sápadt fénye betekint az ablakon.
Teljes hír
Az éj Nélküled
Csillagjaival már betakar az est,
de gondolataimban még ott lebegsz,
s gyűrött vánkosom míg magamhoz szorítom,
Hold sápadt fénye betekint az ablakon.
A kitakart éjben csillagok ezüstjei,
csókolják helyettem „hűtlen” arcodat,
s képzeletem elhanyagolt percei,
álom keserédes mélyébe sorvad.
Tetszelgek ablakom tükrében natúr,
tükröződésében én vagyok azúr,
s míg viaszfényem lágy teste világol,
nyalogatja sebeim messze távol.
Hiányod szakítja lelkem sebeit,
megfoltozni éhes tűz ád reményit,
tehetetlenül fénykép percet lopok,
kincstelen sötétben hosszút bámulok.
Úgy néma kiáltás hagyja el szám,
ajkam hangtalan megremeg búsulván,
az éj Nélküled, egy csók csak a szemtől,
szétnyit s összehajol pirosan szívtől.