Fájó tévedés
Írta: Eve Dátum: Szeptember 26 2014 18:47:33
MM
Rájöttem, hogy csak én szerettem volna ezt, csak én,
s ez fáj a legjobban.
Könnyeim néma zápora csitítgat engem,
már napok óta óráról órára.
Teljes hír
Azt hittem igaz szavak hagyták el ajkaid,
de rá kellett jönnöm a saját káromon
hogy minden amit mondtál a hazugság burkaiban termett.
S én ezt teljes szívből leszakítottam, megnyíltam előtted.
Ám a minap megkérted, hogy találkozzunk
nem értettem, hogy mi is ütött beléd.
Azt mondtad ez nem fog menni.
Akkor minek hintettél körbe a szerelem szó bűvös körével?
Minek szóltál úgy mint egy szív szerelmes dalia?
Az okokat amiért elhagytál
szinte nevetséges bohózat fejezetei voltak.
Távolság és anyagiak.
Ugyan már!
Belülről fel-felkacagott bennem az ördögi énem
hogy mily nevetséges kifogások ezek.
Hisz még múlt héten nem volt semmi baj
éreztem, hogy szeretsz, hogy igazán engem akarsz.
Hát jó, még a legelején jártunk a dolgoknak
azonban miért nem tudtad megmondani előbb hogy nem kellek
és nem akkor mikor a fordulója volt annak hogy megismertelek?
Maga a távolság legyőzhető
ha két ember igazán szereti egymást.
Ama bizonyos anyagiakat is meglehet közösen oldani.
Viszont neked fontosabb volt azon hőn áhított vágyad,
hogy négy keréken száguldozzál nem is akármilyen kivitelért.
Rájöttem, hogy csak én szerettem volna ezt, csak én,
s ez fáj a legjobban.
Könnyeim néma zápora csitítgat engem,
már napok óta óráról órára.