A szitakötő álma
Írta: reitinger jolan Dátum: Szeptember 27 2014 08:36:37
V
Fent az égen bárányfelhő,
felröppent egy szitakötő,
csodálkozva nézett széjjel,
nem aludt már réges-régen.
Teljes hír
Fent az égen bárányfelhő,
felröppent egy szitakötő,
csodálkozva nézett széjjel,
nem aludt már réges-régen.
Szellő jött, egy lenge fajta,
pilleszárnyát betakarta,
megpihent egy zöld fűszálon,
két szemére szállt az álom.
Szép színekre vágyva vágyott,
tündéri fény csak rá várt ott,
illeg-billeg, röppent álma,
kicsi szárnyát vízcsepp rázta.
Ég peremén csodát látott,
szivárványhíd felviláglott,
tündöklését irigyelte,
szólongatta, szépen kérte.
Csodás színedből adsz-e, mondd ?
sóvárgott a csöpp poronty.
Maradj hát nyugton, el ne tűnj !
mert hipp-hopp, vágyad teljesül.
S a szivárvány neki adta,
pompázott a hét szín rajta,
övé lett a vörös, sárga,
türkiz, narancs, zöld, kék álma.
A lila sem maradt árván,
ott csillogott, ott a szárnyán.
Máris felrepült az égre,
majd egy nádszál tetejére.
Álma, ím beteljesedett,
szállva száll már vizek felett,
szitakötők pilleszárnya,
szivárványt sző lég várába.