Égszinkék
Írta: iytop Dátum: Október 02 2014 05:44:08
H
A természettől kékes ablaküveg előtt űlt és font,
kitekintett a dallamos kiskertre , mi csendben volt,
darázs zúgásával részegítette a külvilágot, a régi motolla forgott.
Teljes hír
A természettől kékes ablaküveg előtt űlt és font,
kitekintett a dallamos kiskertre , mi csendben volt,
darázs zúgásával részegítette a külvilágot, a régi motolla forgott.
Megelégelte a sok kéket, kényeztetett, fésülgetett, simogatott,
hajából egy fürtöt, mi a kezében félénken kínálkozott.
gyönyörű kis fejét félre hajtotta, így álmodozott.
Kint távolabb egy fa és a tiszta forrás szőtt élő forrást,
mit a Nap függő fényözönnel, örömmel öntöz, és lát
egy tétlenkedő kiskertet, elvesztett szirmokkal.
De az elálmosodott, s fényében elszigetelt gyapjút font,
mi rejtélyes, gyöngéd női árnyékba mozgott,
elaltatva a gyapjúszálat, mit ujjai közt sodort.
A kék megbújt egy nagy csomó virág alatt,
s szőtt a leveleken, csillogása forrón haladt,
S ahogy elvész a zöld Ég, s a fák tűnnek, utolsó maradt.
Lánytestvére a rózsáknak, mosolya élénk, szent,
illatosítja homlokát a bizonytalan szűznek,
míg mások beszippantják illatát, s te elgyengülten figyeled őket.
Az égszínkék ablaküveg előtt, mikor a gyapjút szőtted.