Kicsi Cita megtalált hangja
Írta: Hullocsillag Dátum: Október 04 2014 10:58:07
V
Tegnapjaim fájó foltja már halvány árny csupán
Valahol szemem sarka alatt didergőn;
Most túltekintek volt-nincs elmúlton és zajló mán,
Mert végre bátor vagyok hinni: van jövőm.
Teljes hír
Tegnapjaim fájó foltja már halvány árny csupán
Valahol szemem sarka alatt didergőn;
Most túltekintek volt-nincs elmúlton és zajló mán,
Mert végre bátor vagyok hinni: van jövőm.
Ha vízgyűrűt rajzolok a holnapoknak tükrén,
Ha íriszem a napkeltén túlra nyitom:
Nem bánt éjhideg magány sem megannyi rajzó rém,
Szoros szárnyat fölém nem a félelem von,
Ímhol - te vagy a szárny, ki ölel oly vigasztalón,
Te vagy a hang, ki bennem bizalmat dalol,
És mert nap-kacs pásztáz általad át örömön s jón,
Elveszett szívem meg-megzörren valahol.
Nem sírok már, míg életemre életed vigyáz,
Míg sorsunk áldja az ég minden csillaga;
Szabadság szele zúg-búg bennem, van reményem száz,
S míg élek - röptéd nem engedem el soha.