Utóirat
Írta: gosivali Dátum: Február 16 2008 16:05:06
Mielõtt végleg elmegyek,
talán írok majd egy búcsúlevelet...
V
Teljes hír
Mielõtt végleg elmegyek,
talán írok majd
egy búcsúlevelet...
ha írni akkor még lesz erõm
- s a búcsúszó helyett -
ha szólni akkor már
képtelen leszek,
megírhatnám még
azt az utolsó levelet...
S a levélbe írnék majd
utóiratot,
arról, hogy jövõt, reményt
örökül miként hagyok.
Különös gondolat
e levél, s benn' utóirat...
Mintha elõre látnám most
lenyugvó napomat...
- feledve,
hogy fénytelen,
küzdelemben élt
földi létemet
sorsom kudarcaként éltem
gyõztes harc helyett...
...mert átutazóként
jártam itt csupán,
s a gyõzelem a földi lét során
vándorként
senkinek sem jár,
csak majd amott,
túl az anyagon,
túl a Földön álmodott
hamis ábrándokon...
S akkor, végül,
az utóiraton
olvashatnátok mind, talán,
ami ma még rejtély
e titkos Föld-tanyán:
hogy otthontalanul élünk itt,
kunyhó, vagy pompás kastély
hiába vár...
a földi út nekünk
tûnõ álom csupán:
tüzes harc,
és végül halál,
amíg a lélek mindent megtanul,
és végleg
hazatalál...
S bár kis földi örömöt,
és szerény, apró kincseket
a vándorlás során néha meglelünk,
végül minden múlandót
el kell vesztenünk,
mert terheinkkel
mi is elveszünk...
De aki sorsának útjára áll,
- hiába várja az út végén halál -
túl azon,
örök otthonára,
szellemhazájára,
s ott idõtlen
boldogságra talál...
S utóiratomban is végül majd ez áll:
ne csüggedj, vándor, itt nincs többé halál!
Végtelen a pillanat, s a boldog idõ
- veled - örökre megáll!