Örömzenész
Írta: hzsike Dátum: Október 08 2014 00:00:00

---

V

Ki ért meg mondd, örömzenészt,
akit annyi bánat emészt,
kinek láza mindig magas,
útja is kín, lucskos saras,

---

Teljes hír

---

H.Gábor Erzsébet
Örömzenész

Ki ért meg mondd, örömzenészt,
akit annyi bánat emészt,
kinek láza mindig magas,
útja is kín, lucskos saras,
azt, kit örök kétség kínoz,
s körbe fonja furcsa mítosz.

Ki érti meg fájó baját
- miért hordja így a haját? -,
s mitől morcos este, reggel,
s miért zsémbel, hogyha felkel?
De ha ékes dalra fakad,
szíve mindig kettéhasad,

s amint lantot ragad keze,
mint a lámpa, gyúl a szeme,
s mikor lelke égbe szárnyal,
s szembe úszik széllel, árral -
szabad lehet, boldog dalár -
rácsok nélkül él a madár!

Ki ért mondd meg, költőzenészt,
akit mindig bánat emészt,
vagy csak öröm, lángos máglya,
s hogyha elég, azt se bánja;
hamvadt sorsa újra éled,
s mindig újabb útra téved;

talán jobbra, talán rosszra,
s szívét újra széjjelosztja;
míves szóban, szép beszédben,
s csillagfény lesz fenn az égen -
s utat mutat minden népnek,
ez a dolga a zenésznek.

S hogyha bántják, vissza nem bánt,
verseivel sorokat szánt,
s betűt vet a szűzi lapra,
lelkét adja, úgy itatja.
Vágya az, hogy forrás legyen,
ott, ahol az öröm terem.

2014.10.07.