Sötétség-erdő...
Írta: barnaby Dátum: Október 15 2014 05:22:11
V
Bomlik az elme vad ragyogással
szerelem-féltés és kínhalál.
Egy, csak az ember, ki senki mással
megegyezésre már nem talál.
Teljes hír
Bomlik az elme vad ragyogással
szerelem-féltés és kínhalál.
Egy, csak az ember, ki senki mással
megegyezésre már nem talál.
Kevés a tenger, száradnak erdők,
szél fújja át a városokat.
Szelleme itt jár, biztosan eljő
vágtázni készül a Négy lovas...
Látod, nagy a világ gondja,
sötétség a fényt megbontja.
Elfogy ereje a Napnak,
vetnek, de már nem aratnak,
földön sehol sem maradnak.
Majd felhörögnek, érted is sírnak
harangok zúgnak, rettenet öl.
Száradnak könnyek, porba se hullnak,
tetőkön némán koppan eső.
Szakadnak húrok fényciterákon,
az égi lantot megpengetik.
Már nem a földön, egy más világon
embernek sorsát elrendezik...
Halál mérgezi az erdőt
vérrel búsulnak a felhők
ránk száll, megülni a lelket
szöget koporsóba vernek
éjjel-nappal csak temetnek...
Bolond világból megszabadítón
de jó is lenne a szép halál.
Ám aki késik, belép az ajtón,
kegyelmet nyerni nehéz ma már.
Mert nagy az Isten szomorúsága
akikért meghalt elfeledik,
vérző sebekkel koszorú ága,
még jobban fáj, mert nem szeretik...
Ébredj, térj világosságra,
nézd, hogy szenved a sok árva!
Szépülj szent ege a Napnak,
embernek és madaraknak,
békében, ha megmaradnak...