2008 FEBRUÁR
Írta: mullerildiko Dátum: Február 17 2008 03:51:43
T
Fagyos csend telepszik a tájra,
Minden mi él rügyfakadást várna,
Teljes hír
Fagyos csend telepszik a tájra,
Minden mi él rügyfakadást várna,
Még néha hó és szélvihar zavarja meg a csendet,
Majd bolondos Nap fénye töri meg a jeget.
Várunk, megpihenünk,
Mint Isten teremtés idején,
Szívünkbe lassan költözik be a fény,
De már új reményekkel kezdjük a reggelt,
Szívünkben takargatjuk a téli csendet.
Álmodunk éjjel ezernyi virágról,
Méhecske zümmög valahol távol...
Mint éhezõ ember, ha almát lop,
Úgy lopjuk a Napot,
A szebb jövõt igérõ holnapot...
Még bundába rejtjük fagyos kezünket,
De már a nap vakítja szemünket...
Álmosan tekintünk a téli tájra,
Minden mi él rügyfakadást várna...
Álmodozunk a lengedezõ tavaszi széllel,
Táncra kelünk a kelõ Nap fényével,
Együtt ébredünk a tavaszi világgal,
Szívemben megszólal a nyári tücsökdal
Szerelmünk szárnyán szállunk fel magasra,
Tekintsünk szívünkbe az olvadó jégcsapra,
Megszólal lelkembe a cinegekék muzsika...
Felel rá valahol a rigók füttyszava...
Madarak ébrednek olajágat hozva,
Szívembe a füstfecske talál otthonra..
Révetegen a Napba tekintek,
Melegséget hoznak az emberek a szívemnek,
Tollat ragadok le kell írjam még ma,
Nem borúl örök tél erre a szürke világra!
Márciust várunk, új szelek fújnak...
Hogy mi lesz csak te rajtad múlhat.
Légy éber figyelj a Hazára,
Minden mi él rügyfakadást vár ma...