Csak mesélek (a holt-Tiszánál)
Írta: reitinger jolan Dátum: Október 22 2014 17:10:20
V
Szürkeség borult a gátra,
ezer csillag magasából,
elaludt az égő fáklya,
égi forrás patakjától.
Teljes hír
Szürkeség borult a gátra,
ezer csillag magasából,
elaludt az égő fáklya,
égi forrás patakjától.
Ránk csodálkozott a felhő,
majd zuhogva esni kezdett,
míg a perc órákban megnőtt,
fecskepárunk felénk lebbent.
Az elázott puha szárnyak,
múltból üzenetet hoztak,
ahogyan köröttünk szálltak,
esőcseppen imádkoztak.
Csak pihegtek, ámuldoztak,
míg hitünkkel egybekeltek,
fenn a messzi távolokban,
hol az imák térdepelnek.
S míg az eső egyre áradt,
elértük a falu szélit,
a röptük el sosem fáradt,
elkísértek egész végig.
Akkor ott a holt-Tiszánál,
bennünk bonthatatlant szőttek,
lábuk csendünk bóbitáján,
megpihenve légbe szökkent.