A köpeny alatt
Írta: Dalila Dátum: Június 23 2007 05:34:24

---

**********

"A rettegés költözött belém"

**********

---

Teljes hír

---

Csend van, mindig csak csend
Moccanni semmi sem moccan.
Éjszaka szállt a tájra
S felt?nik életem árnya,
Mely minden éjjel kísért,
Hatalmat akar és vért.
S csak nézem a kerek holdat.
Megváltást vajon mi hozhat?
Megjelenik, s megáll az id?.
Nem moccan semmi nesz,
Csak állok én megkövülten,
S ö megint karjába vesz
Rémület járja át a lelkem,
De hangom nem szólal meg.
S ö csak ölel és csókol engem,
És én várom, hogy engedjen el.
Nappal az éjjelt?l félek,
Látom, ahogy lépdel felém.
Már teljesen egyedül élek,
A rettegés költözött belém.
S ahogy eltelik egy nap,
Leszáll az éj reám.
Lassan hosszú órák alatt
Feketébe öltözik a leány
S éjfélkor eljön a rém,
Kéjes pillantást vet a lányra,
Közeledik egyre felé
S a lánynak az az egy álma,
Hogy együtt legyenek mindig.
Míg éjszaka eljöhet,
Jöjjön a rém is addig
S a lányra borítsa a leplet
A fekete lepel mindent?l véd,
Nem látja se él?, se holt,
Milyen szeretkezésbe mélyülnek ketten
A bársony lepel oltalma alatt
Ott nincs fény, nincs bánat,
Csak a testnek él az ember,
S a lány és a rém várnak.
Mikor jön már az éjjel?
A köpeny alatt egyé válni,
Erre vágynak mind a ketten.
Egymást ölelve hálni
A védelem rejtekében.
S a lány teljesen más lesz éjjel
El?tör bel?le az ördög,
Már nem a gyönyör? szép szirén,
Aki egy énekt?l boldog
Birtokolni akar és uralkodni,
Hogy övé legyen a világ
S hogy a lábai el?tt heverjen
Minden, az Élet és Halál
De ahogy múlni kezd a sötét,
A lány lassan újra megszépül,
A rém fogja fekete köpenyét
S a borús sötétbe menekül