Mindig és örökké
Írta: laszlo1988 Dátum: Február 17 2008 03:52:01
T
Kérlek légy újból enyém,
lábaid elé vetem magam,
Teljes hír
.../Vörösre sírt szemekkel tárulkozik ki a világnak bús alkonyat,
még öleli magához a fogyó-sápadt-holdat/...
Míg vékony bõröd alatt ereidben folyik a vér
és tüdõd préseli a szennyes levegõt,
még menni bírsz - nem hagy el erõd, vagy csupán
vonszolod magad,
szíved minden rezdülésre dobban,
tekinteted "érez" - s én olvasom;
Mikor elõttem vonul a gyászmenet,
a föld mélyen magába temet
s angyalok éneke kísér majd égi utadon;
Akkor magamban magad leszek,
hófehér zászló leng majd élet-harcom mezején,
- a közöny burka körbefon
létem feladom,
de Addig nyugtasson a tudat, hogy boldog hajnalokra
ébredsz,
szeretted testének melegét élvezed,
édes ambrózia csókod más ajkára leheled,
két remegõ-gyenge karod ragaszkodón öleli vágyad tárgyát.
De! - ,
ha kidob a földi lét,
várni foglak - fehér fellegek fölött,
pokol és menny között.
Kérlek légy újból enyém, lábaid elé vetem magam,
velem álmodj,
csak engem keress szüntelen,
(ha melletted nem vagyok);
lelked, lelkem legyen...