Világfi
Írta: bcermidoff Dátum: Október 25 2014 06:08:46
H
Végigbolyongtad már a világot
és elkoptattad önmagad.
A földön minden bolond lyuk látott.
Lelked tükréhez köd tapad.
Teljes hír
Végigbolyongtad már a világot
és elkoptattad önmagad.
A földön minden bolond lyuk látott.
Lelked tükréhez köd tapad.
Szeretnél élni, meglovagolni
ismeretlen, vad trendeket.
De elnyűtt szíved, e megunt holmi
a szürke porban lenn reked.
Időszú perceg idegeidben.
Ifjúságot hazudsz gondtalan.
Elméd sarára lidércfény libben.
Éjednek csorba holdja van.
Emlékeid bús kényszere hajt még,
korbácsos, régi megszokás.
Minden rossz kocsma sarka új hajlék.
Nem kell, hogy magadnak megbocsáss.
Nevet, barátot, hazát váltogatsz
űzött vesztesként untalan.
Ott hajszolsz ihlető forrásokat,
ahol a halálnak kútja van.
A ketrec, mit szabadságodnak hívtak,
rád zárul örökre hirtelen.
Jajongsz egy álmokból tákolt sírban:
Szűk helyre küldtél, én Istenem!