Az utolsó rétes
Írta: hzsike Dátum: Október 27 2014 16:17:41

---

V

Káposztát reszelt, rétesbe valót,
a torzsáért álltam oda,
s nem akartam érteni a szót -
azt mondta fáj a feje, a foga,

---

Teljes hír

---

H.Gábor Erzsébet
Az utolsó rétes

Káposztát reszelt, rétesbe valót,
a torzsáért álltam oda,
s nem akartam érteni a szót -
azt mondta fáj a feje, a foga,
de, hiába mondta, s zavart volna el,
nem mozdultam - nekem a torzsa kell!
Váratlan, kaptam egy pofont,
én hisztiztem, ordítva -
s még egyet rám csapott.
S gyerek, ki ilyet még nem kapott,
a lisztet kiborítva,
löktem rajta egy nagyot.
A reszelő megvágta -
láttam, egyik ujja véres,
nem sejtettem akkor, hogy
ez lesz az utolsó rétes.
Csak szótlanul húzta, gyúrta,
míg szanaszét szakadt darabokra,
s míg ép nem lett újra.
A padkára ültem szipogva.
Nagyapám odajött, s titokba
adott egy csókot. - Gyere!
a kezemet húzta, de még
nem tudta, hogy mondja el.
Szorosan ölelt, s jöttek a szavak -
zokogtunk mindketten ott kinn,
a göcsörtös szilvafa alatt.
S a rétes illata, bejárta lelkünk és a kék eget!
Nagyanyám kijött, észrevett,
s egyszeriben olyan árva volt!
Tudta, hogy nagyot vétkezett;
magához húzott, átkarolt,
s megcirógatott lisztes, vén keze…
Az volt az utolsó rétese.