Fohász
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 17 2008 10:22:53

---

I,
Nincs helye még a pusztulásnak
De figyelj ! a lelkem egy zátonyon hever

---

Teljes hír

---

I


Még élve, a csillagok alatt,
Az éj sötétjében eltemetve,
Hallod a hallgatásomat,
Mintha egy madár vijjogva repkedne.

Istenem elér-e hozzád a panasz,
Vagy mint bárki mást, hiába ostromollak,
A félelem út macskakövei,
Könnycseppjeimtõl felvacognak.

Fázva, türelemmel várnám,
Hogy jelet adj, egy stigmát,
Életem ne vedd még magadhoz,
Csak keress, simogass, ölelj át.

Ne tégy ki fagynak, metszõ szélnek,
Ne kapkodjak friss levegõ után,
Szeresd e elárvult testet,
A forró lelkek nem dideregnek.

Légy része az öröm-áradásnak,
Mint folyónak a széles folyómeder,
Nincs helye még a pusztulásnak
De figyelj ! a lelkem egy zátonyon hever