Ősz-tél...
Írta: barnaby Dátum: November 05 2014 12:59:29
MM
Füstös arannyal szüremlik
szembecsordulós napsugár.
Hunyorogva járok. Soványodni
látszik görbehátú nyír, sudár
jegenyésen nyár...
Teljes hír
Füstös arannyal szüremlik
szembecsordulós napsugár.
Hunyorogva járok. Soványodni
látszik görbehátú nyír, sudár
jegenyésen nyár...
leszakadt levele, lombja,
csupasz karja-dorongja
csontos agg, didereg.
Az avar alatt összebújva hál
fagyos szívű nyár,
szendergő kikelet.
Cseperedik a lélek meleg
szobába bújva.
Kormosképű kályha fújtat
duruzsolva, melenget-hízeleg...
Lángja lobban lelkek parazsának.
Mosolyog a tűz
Isten szavának-aranyában
angyalok örömét
fájó szívekre keneget.
Jajj, a hidegnek! Iszkolj, te gyáva
senki babája,(pláne barátja)
Útszéli árvák álma, kinn a híd alatt...
Se dunyha, se párna,
fázós nagykabátban reszket
döcög az idő szekere
ólmos csókot didereg...
Ejnye te álnok, vacogós zarándok!
Szikrát sziszeg a kémény,
hóba fullad a végén minden színes élmény.
Összefog a sál, a csizma, inggel a kabátgomb,
s majd ha a tél tanyát bont,
elbúcsúznak mint barátok, s mi nevetünk a végén...