Felhők
Írta: KiberFeri Dátum: November 25 2014 16:31:03
MM
Ni, csak nagyon halk zizzenéssel megmozdul a fák levele
Arcomon érzem, felnézek a gyülekező fellegekre.
Csodálkozva nézek, eme gomolygó Armadára,
Gondolom, hogy most gyűltek össze, utolsó csatára.
Teljes hír
A sík vidéknek, olyan kevés a hegye
Nincs semmije, sem kerítése, hogy védje.
Így bármilyen sorscsapásnak ki van téve
Esőt, havat ráönt természet ereje.
Ni, csak nagyon halk zizzenéssel megmozdul a fák levele
Arcomon érzem, felnézek a gyülekező fellegekre.
Csodálkozva nézek, eme gomolygó Armadára,
Gondolom, hogy most gyűltek össze, utolsó csatára.
Közben szél feltámad, sőt meg erősödik
Emberek, bokrok ennek terhét is nyögik.
Végig cikázik egy villám, a borús ég alatt!
Kidönt fákat, leszed tetőket, letör ágakat!
Ha súlyos felhőkből, annyira esik, hogy ez már özönvíz,
Akkor már késő elbújni, folyik hátunkon az esővíz.
Még szerencse, ha az égi tojó nem dobál jégtojásokkal,
Bár az is nagy baj, ha a folyók fenyegetnek áradásokkal
A felhők, óh, azok a felhők, de nagyon lassan oszlanak,
Alig győzzük kivárni, hogy ezzel békességet osszanak.
Ha majd a szétoszlók, már csak árnyként elsuhannak,
Akkor van vége eme nagy természeti táncnak.
Madarak is örülnek, hangjuk rezegteti a lombot,
Felhő elment már nincs, nemrégen itt a vihar csapongott.
A felhőkkel együtt szállt felettem a vágy…
Szendergő énem remeg, már úgy vár az ágy…
Soha ne feledjétek, nincsen már meg az a felhő…
A holnapi nap is megvirrad, más lesz, de az eljő…
Vecsés, 2014. július 5. – Kustra Ferenc