Együtt
Írta: mullerildiko Dátum: Február 18 2008 10:26:39
I
Megéltünk mi rosszabb napokat,
Üvöltõ szeleket, kavargó viharokat,
Teljes hír
I
Megéltünk mi rosszabb napokat,
Üvöltõ szeleket, kavargó viharokat,
Ugye, Édesanyám.
Eltévedtünk az úton,
Néha tétován meg megálltunk,
De most egymást támasztja vállunk.
Ugye, Édesanyám.
Betegség, válás, hallucinációk,
Nem kötöttek kezünkre béklyót.
Ugye, Édesanyám.
Együtt cipeltük a terhet,
És jönnek új és újabb tervek,
Együtt veled...
Úgye, Édesanyám.
Nyári estén, kart karbaöltve sétálunk,
Néha pihenni meg-megállunk...
Ugye ,Édesanyám.
Együtt álmodunk tovább,
Együtt éljük meg a csodát,
Elfelejtjük a múlt búját.
Ugye, Édesanyám.
Ezután együtt faragjuk a rímet,
El nem engedem reszketõ kezed...
Ugye, Édesanyám.
Gõgõs emberekkel mit sem törõdünk,
Senki se veheti el már jókedvünk.
Ugye, Édesanyám.
Cseperednek a gyerekek...
Együtt találjuk meg szeretõ szívüket.
Ugye ,Édesanyám.
És ha majd menned kell...
Együtt megyek veled az úton,
Két kezed fogom, amig csak bírom.
Igérem, Édesanyám.
Megvívunk mi száz csatát is a halállal,
Odaát szól még neked a madárdal.
És már nem is félsz...
Ugye, Édesanyám.
Elidõzünk távoli mezõkön,
Együtt maradunk mi örökkön...
Csak adja Isten,
És így lesz Édesanyám...
És ha majd Isten színe elé lépek...
Két ölelõ karoddal védj meg,
Hisz lemegyek a pokolba is érted,
S, tudom megteszed, Édesanyám.