Rénszarvas Rudi
Írta: mse Dátum: December 21 2014 18:29:18
V
-Gyerekek, nemsokára itt a karácsony,
meg kéne lennetek szépen egy kalácson.
-Mi-milyen kalácson?-kérdezte Róka Pál,
ki az ebédlőben hús nélkül vegetál.
Teljes hír
Áldott békés ünnepeket :)
Rénszarvas Rudi szép mese erdőben él,
orra piros, mint amit megcsípett a dér,
Csúfolják társai az iskolában, hogy
csipkebogyót növesztett rá kiskorában.
Egyetlen egy barátja Hangya Gizella,
ezerszer kisebb állat, mint a gazella,
Fekete buksiján csápvédő díszeleg,
legyen zord hideg tél, vagy meleg kikelet.
Iskolába bandukoltak mind a ketten,
lépteiket számlálva, mely most pont: hetven!
-Nekem ezernyolcvan, mondd csak, ez hogy lehet?
Te nem másztad meg ott azt a magas hegyet?
De hisz az Vadmalac Böbe pata nyoma,
melybe belefagyott egy kis galagonya!
-Az én lábacskáimnak bíz az nagy hegy volt-
lihegte Gizella és tovább gyalogolt.
Az osztályteremben az állat gyerekek
úgy csiviteltek, mint póznán a verebek.
-Nini, megjött Rudi a csipkebogyóval,
jó csemege lesz egy marék mogyoróval!
Kiáltott csúfolódva nagyszájú Böbe,
kinek igen magas volt a hangküszöbe.
-Ne csúfolódj Böbe, megcsípem a csülköd,
s dupla párnán kell majd a padodban ülnöd!
Harcias Gizella csápját mutogatta,
kipirult orcával, akár egy tűzhangya.
-Megíjedtél, ugye? Menekülsz te gyáva?
fortyongott dühe, mint vulkánban a láva.
-Mi ez a hangzavar? Tessék csak leülni!
Becsengettek! Ideje elcsendesülni.
Megjött Szarvas Dezső bácsi a tanító,
hangja szelíden volt, rendreutasító.
A sok nebuló, mókusok, nyuszik, rókák,
malacok, szarvasok, hangyák és csókák,
Elcsendesedtek mint táj a vihar után
s szótlanul leültek, sorban egymásután.
-Gyerekek, nemsokára itt a karácsony,
meg kéne lennetek szépen egy kalácson.
-Mi-milyen kalácson?-kérdezte Róka Pál,
ki az ebédlőben hús nélkül vegetál.
Mert az iskolai szabályzat kimondja,
e helyen, neki is növény lehet kosztja,
Egy omlós kalács oly ínycsiklandó étel,
hisz már füle is tele van a rozskenyérrel.
-Nem igazi kalács, ez csak szólás-mondás.
De most már következik a tollbamondás!
Írjátok: Hull a hó Télapó szánjára,
és mese erdő varázslatos tájára.
Mint ha csak egy varázsmondat hangzott volna
el, fehér hó keringett lágy pelyheivel,
Az udvaron, mezőn, az iskola tetőn
s nézték a gyerekek csuda epekedőn.
-Dezső bácsi, nézd odakint hogy hull a hó!
Nem tanulni, hanem játszani volna jó!
A sok nebuló, mókusok, nyuszik, rókák,
malacok, szarvasok, hangyák és csókák,
Mind egyszerre kérlelték a jó tanítót,
hátha mond egy szót, olyan felszabadítót.
-Bánja, kánya, eridjetek az udvarra,
a lecke nem szalad el, jó lesz holnapra!
A terem kiürült, csak Rudi maradt ott,
és egyszerű barna orról álmodozott,
No meg sok-sok barátról, akikkel játszhat,
s kívánta, valóság legyen, ne csak látszat.
Az idő elrepült s eltelt bíz egy óra,
mikor rányitottak az álmodozóra.
-Gyere Rudi hócsatázni, oly jó játék,
ez a nagy hó a leges- legszebb ajándék!
-Nincs kedvem, velem úgysem játszik senki,
csipkebogyó orrú, mindenki ezt zengi.
Menjél csak Gizella, ne törődj most vélem,
hagyd, hogy itt bent üljek egyedül és tétlen.
Hangya Gizella már nyitotta a száját,
hogy megvigasztalja kesergő barátját,
Ám ekkor a tanterembe Csóka Csöpi
berepült, s ijedten egy székre települt.
-Ó jaj, nagy baj, nagy baj! Senki sem segíthet!
Vadmalac Böbe most agyarat veszíthet!
-Mi történt? Mondd gyorsan, segítünk, ha tudunk!
De talán jobb lesz, ha az udvarra futunk!
Mondta a kis rénszarvas s választ sem várva,
kirohant az iskola havas udvarára.
A sok nebuló, mókusok, nyuszik, rókák,
malacok, szarvasok, hangyák és csókák,
Rémülten nézték, ahogy Vadmalac Böbe
lavinaként gurul, le a tölgyes völgybe.
Agyarával addig döfködött egy tuját,
míg a rázúduló hó adott rá ruhát.
A hókupac alatt megroggyant a lába,
s megindult a lejtőn, így minden hiába!
Senki sem olyan gyors, hogy utolérhetné,
a hatalmas lavinából kimenthetné.
Ám ekkor Rudinak a pirosló orra
lassan átváltozott ragyogó bíborra,
S mint akit a sebes szél hátára felkap,
úgy repült a tájon mint egy posztókalap.
Hátán vele repült a legjobb barátja,
s Gizellával repült hátán a kabátja.
Egy magasra nőtt tölgy előtt megálltak,
a guruló lavinával szembeszálltak.
Rudi a nagy hólabdát megállította,
leheletével a havat meglágyította,
s amire a többiek odaértek,
Böbe így kiáltott: Hurrá, mégis élek!
Megmentettél kedves Rénszarvas Rudi,
s Gizella te sem vagy olyan liliputi!
Ezentúl a legjobb barátok, mi leszünk,
ígérem, soha többé össze nem veszünk!
Ekkor a közelben csendült egy száncsengő,
hangja kedvesen volt mély és hosszan zengő,
-Megjött a Télapó a nyolc rénszarvasszal-
mondta Mókus Zizi pöszécske szavakkal.
-Üdvözlöm meseerdő minden lakóját-
kezdte a Télapó mondanivalóját.
- Nemes szív, piros orr vezérelte szánom,
s hit, hogy elvesztett szarvasom megtalálom.
Egy éves korában kiesett a szánból,
és nem jött hír felőle meseországból,
Kerestem, kutattam, de sehol sem leltem ,
szívemben a reményt mégis őrizgettem.
Gyere velem Rudolf, kedves rénszarvasom,
mondd, csak ugye füled megvakargathatom?
Várnak rád nyolcan: Üstökös, Íjas, Táncos
Csillag, Pompás, Villám, Ágas s persze Táltos.
-Télapó mondd, az én szívem mitől nemes?
amit megtettem az szóra sem érdemes!
-Tudd, egy nemes szívet onnan ismerni meg,
hogy segítő kezet nyújt ő mindenkinek.
Rénszarvas Rudiból Rudolf lett e napon,
túltett a valóság a legszebb vágyakon.
Ha karácsony estén piros csillag ragyog
az bíz egy szarvas orr és nem kisangyalok.