Prométheusz...
Írta: barnaby Dátum: December 27 2014 20:17:10
V
Mosolyogva alkottál istenarcú embert
félelmekkel teltet, szárnyaszegettet.
Elloptad a tüzet. Néki öröm, menedék,élet.
Ha majdan mindez semmivé lesz,
Teljes hír
Mosolyogva alkottál istenarcú embert
félelmekkel teltet, szárnyaszegettet.
Elloptad a tüzet. Néki öröm, menedék,élet.
Ha majdan mindez semmivé lesz,
hordozod még sziklád-láncaid, mint Kivetett?
Miért mosolyogsz kínjaid közt veszve,
míg lassan tépnek az éles csőrök?
Jaj-szavad hiába zúg szélnek eresztve
véred patak, foszlányokban hullik bőröd.
Béklyóid csengve-zörögve hasítanak utat,
szívedig érnek a dühödt-vijjogó szemek
Halni vágysz? Ne várd, míg éles a tudat,
s a napfény íze sós véreddel míly remek!
Belefeledkezel az örömödbe,úgy alkotsz.
A pillanat elrabolt, hogy tiéd az "Örökkön-örökké".
Törékeny,gyenge teremtményed, ha bajt hoz
reá a sors, mi védené,ha nem rejtenéd óvó tűz mögé?
Csak mosolyogsz,ha tépi a májad az éhes Gorgó.
Megbolygattad a mindenséget, Olymposz isteneit.
Könnyeiddel árad meg majd minden folyó,
és ha az új sarj kinő, tüzeddel melengetik...