Nevettem
Írta: Sancho Dátum: Február 19 2008 07:25:37

---

I

A nádasban kunyhót építettem, benne magamat elrejtettem,
Mikor bújócskáztunk, lebuktam, mert nevettem.

---

Teljes hír

---

I


Gyermekkoromban akár katona is lehettem, puskával a kezemben,
Meg indián, kistesómat fához kötöztem, bömbölt és én nevettem.
Voltam korcsolya bajnok, bár nagyokat estem,
Öcsém szintén, és én nevettem.

Akácfára másztam, mint kismajom tettem,
Néha-néha zuhantam, de nevettem.
A nádasban kunyhót építettem, benne magamat elrejtettem,
Mikor bújócskáztunk, lebuktam, mert nevettem.

Fociztunk a réten, nagyokat rúgtam mellé,
Tesómat cseleztem s nevettem.
Biciklivel suhantunk az utcán át,
Sokszor hazavittük a tócsák sarát, akkor is nevettem.


Elmúltak az évek, katona is voltam,
A tollakat emlékeim írására fogtam.
Az a jég, amibe oly sok csíkot húztam,
Már régen elolvadt, leraktam a rozsdás vasakat.

Máig virágzik az akác, nem fogad másokat,
A nádas leégett, építettek kunyhók helyett házakat.
Utca lett a rétbõl, cselezni nincs kivel,
Autóval járok, nem biciklivel.
Minden, minden az én szép emlékem;
a puska,
a korcsolya,
az akác,
a kunyhó,
a rét,
a bicikli,
az Öcsém,
és az is, ahogyan akkor nevettem.