Kételyek
Írta: birlay Dátum: Február 20 2008 03:55:36
I
Nem hagylak el, mert nélküled csak egy árnyék vagyok.
Egy fûszál, mely vizet már rég nem kapott.
Teljes hír
I
Visszakaptalak. Az érzés mégis fáj,
mikor ér el vajon újra a magány.
Mikor hiszed újra, hogy nem kellek már,
És édesebb a magány, mint ami velem rád vár.
Szeretném tudni, mi lakik benned,
Mi az amitõl néha a lelked úgy szenved.
Mi az mi néha hideggé, jegessé tesz,
Szeretném tudni, miért érzed ezt.
Veled vagyok mindig, míg el nem küldesz,
Visszatérek örökké, míg el nem engedsz.
Nem hagylak el, mert nélküled csak egy árnyék vagyok.
Egy fûszál, mely vizet már rég nem kapott.
Egy töredék, mely egésszé csak általad válik.
Egy lélek, mely nélküled még a napsütésben is fázik.
Mi az amitõl rettegsz, mi az amitõl félsz?
Mi az amit titkon remélsz, de nem kérsz?
Ha tudnám a választ, harcolnék veled,
Hogy ne legyen többé jeges tekinteted.