Céltalanul
Írta: agnesangela Dátum: Február 04 2015 14:15:28
H
Hazafelé mentem, anyámhoz éppen.
Ezen a hosszú úton egy kocsmába betértem.
Jólesett pihenni és egy pohár frissítőt inni,
mert odakint meleg volt, és már nem lehetett bírni.
Teljes hír
Hazafelé mentem, anyámhoz éppen.
Ezen a hosszú úton egy kocsmába betértem.
Jólesett pihenni és egy pohár frissítőt inni,
mert odakint meleg volt, és már nem lehetett bírni.
Leültem egy stabil asztalkához,
melyen hangulatos virágcsokor pompázott.
Miután a virág színein eltűnődtem,
megakadt a szemem egy részeg vendégen.
Ruhája rongyos, haja gondozatlan,
orra borvirágos, kora megállapíthatatlan.
Szemében egy aprócska kis fény ragyog,
mi alig tűnik át a vérágakon.
Az üveget bámulta, amit a kezében tartogatott,
szorongatva vigyázta, mint egy rabot.
Gondolkodni kezdtem rajta, hogy mit láthat benne.
Miért oly fontos neki az üvegecske?
És aztán. Hopp! Egy gondolat!
Megfejtettem a titkokat.
Az üveg formája, mint egy szép női alak,
tapintása hideg, de mégis csalogat.
Belsejében pedig a bódító mámor,
mit egész életében várt asszonyától.
Amikor az üveget a szájához fogta,
talán azt gondolta, szerelmét csókolja.
Így múlatta életét ez a szerencsétlen
nap mint nap az ital tengerében.
E homályos világot, ha nem is egészen értettem,
indulnom kellett, mert az utat meg kellett tennem.
Hátam mögött hagyva egy arcot,
mely nem tud már folytatni harcot,
mert megadta magát az ital mámorának,
s nem is kell már másnak, csak az anyjának.
SZÁNTÓ ÁGNES
Halogy, 2008. december