Noé bárkája
Írta: hzsike Dátum: Február 04 2015 18:41:05
V
Gonosz az ember! - mondta az Isten,
pusztulj te gazság, pusztuljon minden,
ami csak élő haljon e Földön,
helyére szűzi tisztaság nőjön!
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Noé bárkája
Gonosz az ember! - mondta az Isten,
pusztulj te gazság, pusztuljon minden,
ami csak élő haljon e Földön,
helyére szűzi tisztaság nőjön!
Haragja nagy volt, mindenkit sújtott,
néhánynak mégis védelmet nyújtott;
megbízta Noét, hűséges mását,
készítsen el egy gigászi bárkát.
Fiait, nejét, s menyeit hagyta
segítsék őt, és áldását adta.
Ha majd az ég fenn hétszínben fénylik,
a Földet újra benépesítik.
Gúnyolták őket - hasztalan munka!
Noé a fákat cipelte, húzta,
nem szólt egy szót sem, hite vezette,
Istene ott volt szívébe rejtve.
S kész lett a bárka! Hatalmas teste
állatok százát egyre, csak nyelte;
amikor megtelt, az Úr az ajtót
szorosra zárta, a dolga az volt.
Hét nap is eltelt, s özönvíz ömlött,
pokolból, égből, s mindent elöntött.
Nem maradt élő senki a Földön,
védelem egy volt; a bárkabörtön.
Végtelen fogság, viharok törtek,
tudták ott bent, hogy „túlélni” jöttek,
s hitték, hogy Isten segít a bajban,
nyugalom áradt széjjel a lakban.
S Ararát hegyén, annak a csúcsán,
megfenekedlett szárazföld húsán
a bárka alja, s terheit tartva,
reménnyel telt meg nagyra dagadva.
Noé egy hószín galambban bízva
- tudta, hogy úgy lesz, ha megvan írva -,
hitte, hogy jó hírt hoz ma még nékik,
s hagyta repülni egész az égig;
s a fáradt kis szárnyas, csőrében ággal
tért vissza boldog, reménylő lázzal!
Olajfa illat lengte a bárkát,
szabadság vágya zúzta a zárját.
Noé a Földet benépesítve,
hitéből újabb erőt merítve,
célját elérni mindenét adta,
csakhogy a szívet szeretet lakja.
Isten ezt látva, tudta, hogy végzett;
a mennyek tükre hétszínben fénylett,
szivárványfátylat terített rája,
s boltívet lehelt lágyan alája.
2015.02.04.