Éhség...
Írta: barnaby Dátum: Február 11 2015 04:53:40
H
Szertelen szavak sikamlanak,
rettenetbe dobban a száz ütem.
Vérrel dúsított oxigén nyilall, szalad,
Csodaszérum cikáz a várt tűben...
Teljes hír
Szertelen szavak sikamlanak,
rettenetbe dobban a száz ütem.
Vérrel dúsított oxigén nyilall, szalad,
Csodaszérum cikáz a várt tűben...
Csattan a hiány, duzzad a véna, kiált.
Utat engedjetek! Szünj szomjam, éhem!
Ordítanék, de nem hallja e néma világ:
Feszítsetek meg!
"Én vétkem, én igen nagy vétkem..."
Csigázzátok gerincemet,
szakadjanak húrok, inak!
Repülnék agy angyal szárnyán,
hogy sírni lássam a csillagokat.
Szolgalelkek sorsa vár rám?
Szerethetek? Szeressetek!
Tekintetek virrasztanak, üvegszemek
a hatalmas égi sztrádán.
Fejet ráznak, legyintenek,
nem értem a színvakokat.
Se zöld, se kék, vagy nincsenek
már? Hív a sötét, hív, tapogat...
Tű a testben, vér az érben
száguldó kéj galaxisa,
végtelen nagy ébredésben
mesze nyúló bíbor, lila...
Messzehalló-messzelátó,
könnyű testű fénydaráló,
fényzabáló, elvarázsló.
Sehol semmi védőháló...
Kitárt szárnnyal, könnyű testel
ellebegek.Nem ereszt el a mámor
Mily piciny-parány is az ember!
Fenn nincs béklyó, semmi nem gátol...