Ella Wheeler Wilcox: A meeting
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Február 11 2015 19:34:46
H
A hírlapot futottam végig épp;
Egy dal talált reám váratlanul,
akár egy jó barát, ki elment rég,
s most visszatért, örökös társamul.
Teljes hír
Ella Wheeler Wilcox: A meeting
Quite carelessly I turned the newsy sheet;
A song I sang, full many a year ago,
Smiled up at me, as in a busy street
One meets an old-time friend he used to know.
So full it was, that simple little song,
Of all the hope, the transport, and the truth,
Which to the impetuous morn of life belong,
That once again I seemed to grasp my youth.
So full it was of that sweet, fancied pain
We woo and cherish ere we meet with woe,
I felt as one who hears a plaintive strain
His mother sang him in the long ago.
Up from the grave the years that lay between
That song's birthday and my stern present came
Like phantom forms and swept across the scene,
Bearing their broken dreams of love and fame.
Fair hopes and bright ambitions that I knew
In that old time, with their ideal grace,
Shone for a moment, then were lost to view
Behind the dull clouds of the commonplace.
With trembling hands I put the sheet away;
Ah, little song! the sad and bitter truth
Struck like an arrow when we met that day!
My life has missed the promise of its youth.
Ella Wheeler Wilcox: Egy találkozás
A hírlapot futottam végig épp;
Egy dal talált reám váratlanul,
akár egy jó barát, ki elment rég,
s most visszatért, örökös társamul.
Oly tisztán szólt, oly ártatlanul,
ahogy gyermek éli az életet,
oly egyszerű dallal üzent a múlt,
mily egyszerű a gyermeklét lehet.
Negédesség és képzelt fájdalom
volt hangjában, de úgy hatott reám,
hogy reszketett szívem e kis dalon.
Hasonlóképp dúdolta jó anyám.
Elém vonult sok évem hirtelen,
kísértetként a múlt, s jelen között,
jött a vágy, a hírnév, s a szerelem,
illúzió volt mind, s rég összetört.
Volt tiszta cél egykor és szép remény,
vezettek ők, de talmi fény között
elvesztem én, s hagytam, hogy könnyedén
eltűnjenek közhely-felhők mögött.
Megrendülve tettem le a lapot;
Óh, te kis dal! Úgy fájt az igazság,
szívembe szúrt és mély sebet hagyott!
Hiába volt, s elmúlt az ifjúság.