Nem tudsz addig...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Február 12 2015 10:08:50
H
Nem tudsz Te önfeledten nevetni
addig amíg múltad fogva tart,
vasmarokkal szorít, nem hagy feledni,
nem látod a ködtől, ott a part...
Teljes hír
Nem tudsz Te önfeledten nevetni
addig amíg múltad fogva tart,
vasmarokkal szorít, nem hagy feledni,
nem látod a ködtől, ott a part...
Part, melyet ha elérnél csak egyszer
elúsznál a léted folyamán,
egoista énedben leledzel
mondd, kapaszkodnál társad oldalán?
Nincs is társad, magányos farkas vagy,
azt hiszed, hogy élni így lehet?
Nem látsz semmit, ahol a dal fakad
nem kell senki, ki veled mehet?
Önsajnálat nyaldossa a lelked,
és letörli a bús könnyedet,
a sebed kötözni nem engeded,
józanságod soha nem leled...
Nem tudsz igazán, szívből szeretni,
ármány kísér végig utadon,
nem tudod, hogy mi kellene neki
mi lenne számára jutalom...
Elvéted az éveidet sorra,
mit remélsz, hogy meddig tart a lét,
mit gondolsz, így mit hoz majd a holnap,
elveszíti tőled az eszét...
Állj meg kicsit, gondolkodj és élj még
zúzd széjjel a tegnap láncait,
nyújtja kezét, fogadd el, hisz' kérnéd,
érezned kell, nagyon fáj, ha nincs...
Veled lenne, ha nem törnéd hitét,
elfogadnád összes vágyait,
nem küzdesz Te már többé senkiért?
Egóddal szétzúztad szárnyaid!