Szeretett barátaimhoz a mennybe...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Február 13 2015 05:22:53
V
Olvasom a verseidet,
és mindet újraélek
azt is látom, most is nevetsz,
hisz' csiklandoz a fényed...
Teljes hír
Olvasom a verseidet,
és mindet újraélek
azt is látom, most is nevetsz,
hisz' csiklandoz a fényed...
Írtad nekem, kávéd meleg
így hajnaltájban mindig,
leírtad a szösszeneted,
mely elkísért a sírig...
Nem könnyezem míg olvaslak,
mert fájdalmam a múlté
szívemben laknak a szavak,
itt élnek tovább, tudd még!
Gyöngymosoly a két szememben,
mert látlak ám a mennyben,
gyémánthegyű tollad fogod
írsz tovább nagy-nagy csendben.
Drága Barát csak még egyszer
hallhatnám a hangodat,
akkor, ha a Nap már felkel
hadd lássam az arcodat!
Tekints le rám mosolyogva
mint életedben tetted,
vagy legyél inkább mogorva,
mindegy, szeretem lelked...
Emlékszel, hogy hány éjszakán
beszéltünk a versekről?
Összevesztünk oly' ostobán,
kiestél a szerepből!
Hajnalt ütött már az óra,
közös lett a nevező,
eltávoztunk kakasszóra,
másnap tudtuk, ez nyerő!
Emlékezem milyen szép volt,
hívtalak, s Te futottál,
nem volt ez szerelmi légyott,
eszedbe sem jutott t'án...
Vagy netalán néha kicsit,
de elvetélt gondolat,
bevallottad egyszer, mit is?
Nem emlékszem, hogy volt az!
Barátságunk szilárd maradt,
átbeszéltük az éjszakát
versekről, mert tudtuk szabad
tapasztaltuk a fényt, magát!
Tekints le rám, most könnyezem,
úgy hiányzol idelenn,
olvasgatlak tovább csendben,
szívemben laksz idebenn!