Manöken-szépem! -
lehet, nem áll jól kezemre az írás,
idevetni szükséges mégis e sorokat,
mese nincs - muszáj!
lobogó lendülettel elébed szaladva a Tavasz
Kapujába -
feléd hintem mélyen őrzött, hallgatag kertem
összes nyílódzó nevetését;
Rena, jaj, érkezz; - gondolj rám,
nyisd pupillád bimbaja-erdejét,
legyél Valóm: Nap-aranybánya!
Árva-őrült rabságomban kék madár,
ki bal tenyerem köleséből eszeget,
jobb tenyerem pedig balzsamozza
földi-csoda gyönyörű lelked jótékony érinthetősége:
Ó, jajh, hány millió percet pocsékoltam el
Tőled-messzeségben!
Tízezer álomban tévelyegtem...
Ébressz fel,találj ki engem,
Újjászületés-tűz,
Renáta,édes!
- boldogságos 21 éves.