A keserű bürök levelén fütyörészem a boldogságomat,
s a halál érthetetlen félelme száll belém,
figyelem az óriás sárga búzatengert a széléről ...
a pipacsok virágának hevét.
Úgy jönnek, hogy átöleljem őket,
még én sem tudom hogyan,
fonalba húzom magamnak, képzeletben ...
vörös habok, meleg nyarak napnyugtájában.
Úgy jönnek, hogy ölembe szedjem mindet:
Istenem, ifjú, férfias lendülettel !
De annyira törékeny ékítmények...
hogy öleljelek benneteket mellemre, ilyet gondolni sem merek.
De össze szeretném törni az egészet,
mert pirosak vagytok, pirosak,
mint a sziklához verődő vércseppek ...
A getsemáne kertben, homlokáról a halál jelzett Jézusnak.