Az első igazi szerelem,
nem múlik el sohasem,
emlékeid között élen jár,
álmaidban folyton visszajár.
Nem vagy már gyerek, de felnőtt sem,
már szíved megdobban egy szép szóra,
sétálni hív és átkarolja derekad,
te meg azt sem tudod, hogy ezt szabad?
Síma szájával megcsókol,
te magadtól eltolod, megriaszt,
majd amikor visszacsókolod,
akkor már tudod, hogy miért van.
Sajnálom már, hogy elküldtem,
mert Ő élete végéig szeretett,
de én nem fogtam fel,
hogy Ő az igazi és elküldtem.
Álmaimban gyakran visszatér,
szinte minden éjjel Róla álmodom,
és mikor felébredek, rájövök,
hogy már csak a sírját símogathatom.