Ne kezelj bolondként...
Írta: gyongyszem555 Dátum: Február 15 2015 00:00:00
V
Ne kezelj bolondként,
hisz' nem vagyok az!
Írj Te is mindennap,
agysejted dolgoztasd!
Teljes hír
Ne kezelj bolondként,
hisz' nem vagyok az!
Írj Te is mindennap,
agysejted dolgoztasd!
Múzsád, ha vándorol,
keress egy másikat,
ihletadót, ki szárnyat ad
nihil helyett vágy fakad...
Le kell érte hajolnod,
hisz az utcán hever?
Tekints ki a világra,
vagy ez téged lever?
Beszűkült a tudatod,
semmiről sem írsz?
megannyi az ötleted,
fejedben még tíz
helyett ott millió,
meggyötör a lázad
csillapítsd a kedvedre
fejed nem fájhat.
Ne kezelj hát bolondként
ne csak legyints, írjál!
Ne vedd el a kedvemet,
ne mindig csak sírjál!
Nevess már a mindenét,
hogyha bánat rágna
figyelj rám most még kicsit
bolond lennék, fájna?
Nekem nem fáj semmi sem
elkerül az álom,
na és aztán mit nekem,
kék tintára vágyom...
hogy leírjam a holnapot
narancsszínű lapra,
pacát soha nem hagyok
rímeket faragva...
Unod már a mosolyom?
Nézz tükörbe kérlek,
ki a bolond, én vagy Te,
egyszerű a képlet...
Írj vagy harminc versszakot,
a semmiről is lehet,
dobd félre a tegnapot
így még boldog lehetsz...
Múzsád szólít, új vagyok,
égek már a láztól
mint megkötözött víg rabod
suttogok a vágytól...
Nézd, én is bolond vagyok,
veled dobban szívem,
úgy írok majd szétrobbanok
azt kérdezed, milyen?
Bolondság ez jól tudom
de szívem minden kincsem
csüngenék a szavadon
azt mondod, ily' nincsen?
Gondolkodom csendben
tényleg bolond vagyok,
de így van hidd el, rendben,
érted élek, s halok!
Kinevethetsz hát engem
sipkám neked adom,
csilingel a kedvem,
de én boldog vagyok!
Eldöntöm majd egyszer
kinek jobb az élet,
kit bolondként kezelnek,
vagy megfeszül a lélek!
Lelkem nem éred el,
bezártam magamba
bolond énem fény lesz
az éjszakába...
Múzsám karon ragad,
megfejti a tikom,
az idő gyorsan szalad,
bolond leszek titkon...
Bolondnak szép él'te,
nem zavar a tudat,
gondolj rólam bármit,
mosolygok és súghatsz
a fülembe, már minek,
nem hasad a tudat,
egyik énem tied
bolond vagy, te tudtad?
Amit én csak sejtek,
skizofrén a lényem?
Tudat alá rejtem
milliónyi képem...
Felszínre tör, tudod
minden hajnaltájban,
eszembe is jutott,
miről írjak bátran!
Nem vagyok én bolond,
Te csak nevess rajtam,
szókincsem ha ötven,
már nem vagyok bajban!