Ella Wheelwr Wilcox: Advice (műfordítás)
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Február 15 2015 10:06:17
V
Jó az én utam, és jó a te utad,
nincs kényszer, lehet borsóként
hüvelyben ülni, de éppúgy szabad
vígan gurulni szerteszét.
Teljes hír
Ella Wheeler Wilcox: Advice
I must do as you do? Your way I own
Is a very good way, and still,
There are sometimes two straight roads to a town,
One over, one under the hill.
You are treading the safe and the well-worn way,
That the prudent choose each time;
And you think me reckless and rash to-day
Wilcox: Because I prefer to climb.
Your path is the right one, and so is mine.
We are not like peas in a pod,
Compelled to lie in a certain line,
Or else be scattered abroad.
'T were a dull old world, methinks, my friend,
If we all just went one way;
Yet our paths will meet no doubt at the end,
Though they lead apart today.
You like the shade, and I like the sun;
You like an even pace,
I like to mix with the crowd and run,
And then rest after the race.
I like danger, and storm, and strife,
You like a peaceful time;
I like the passion and surge of life,
You like its gentle rhyme.
You like buttercups, dewy sweet,
And crocuses, framed in snow;
I like roses, born of the heat,
And the red carnation's glow.
I must live my life, not yours, my friend,
For so it was written down;
We must follow our given paths to the end,
But I trust we shall meet--in town.
Ella Wheeler Wilcox: Tanács
Kövesselek? Tudom, oly útra hívsz,
mely csendes és megbízható,
de lásd, más út is éppúgy odavisz,
van sétaút, s van kaptató.
Járt utat el ne hagyj járatlanért,
ez néked jó sorvezető;
de engem vakmerőnek vélsz azért,
mert mászok, hív a hegytető.
Jó az én utam, és jó a te utad,
nincs kényszer, lehet borsóként
hüvelyben ülni, de éppúgy szabad
vígan gurulni szerteszét.
Barátom, nincs unalmasabb világ,
annál, miben csak egy az út;
de szép, hol van látszólag száz irány,
mi majd egy pontba' összefut.
Te az árnyat, én a fényt szeretem;
Te lépted is fegyelmezed,
én futok, hol lanyhán, hol lelkesen,
a célban majd pihenhetek.
Én a vihart, veszélyt is kedvelem,
neked a harc semmit sem ér;
a lét nekem hő vágy és szerelem,
míg benned békés csend zenél.
Mi néked harmatméz és gólyahír,
vagy krókusz hóvirág között;
nékem az rózsaillat, s balzsam-ír,
vörös szekfűs virágözön.
Barátom, sorsunk rég megíratott,
bár egy városba visz utunk;
más az én utam, ám remélem, ott,
az út végén - találkozunk.