Mámorító józanság
Írta: encikeangel Dátum: Február 20 2008 19:07:01

---

Annyira más lettél, és mégis ugyan az,
Oly mámoros volt az est, mégis száraz.

C

---

Teljes hír

---

Mámorító józanság


Annyira más lettél, és mégis ugyan az,
Oly mámoros volt az est, mégis száraz.
Búcsú éj, talán már az utolsó felvonás,
Nehéz volt nem kimondani a vallomást.

Tudod jól úgy is, hogy szívbõl szeretlek,
S nem érsz annyit, mindig érted kesergek.
Nem akarok a sok lányból csak egy lenni,
Nem fogok a játékszered szerepében élni.

Nõj fel kérlek, s majd csak azután keress,
Komolyodj meg végre, és késõbb szeress.
Nem gyötrõdök többé órákon át a síráson,
Jó idõre búcsút intek én teneked immáron.

Mámorító ez a józanság, emlékként megmarad,
Bájos fényképeken, mi idõnként magával ragad.
Most mosolyogva mondom, nem feledem szavad,
Várlak vissza, magával sodor vágyakozó fuvallat.