Néha csak magányra vágysz,
lelked belső csöndre vágy'.
S szabad lesz, mint egy madár.
Csak elmélyülést kívánsz.
Míg máskor az agyafúrt magány
csak Rád ül, szíved fojtogatja,
és vágysz, bárki társaságára,
Te, mint egy kis magány-csalogány.
Íme, a magány két arca,
és mindig az kell, ami nincs:
sosincs csak a szeretet-kincs.
A hullámzó élet malma...
Szőke Zsuzsanna, 2014. novembere